Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A Psalm of David for remembrance concerning the Sabbath-day. O Lord, rebuke me not in thy wrath, neither chasten me in thine anger.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For thy weapons are fixed in me, and thou hast pressed thy hand heavily upon me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
For there is no health in my flesh because of thine anger; there is no peace to my bones because of my sins.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For my transgressions have gone over mine head: they have pressed heavily upon me like a weighty burden.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My bruises have become noisome and corrupt, because of my foolishness.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I have been wretched and bowed down continually: I went with a mourning countenance all the day.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my soul is filled with mockings; and there is no health in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I have been afflicted and brought down exceedingly: I have roared for the groaning of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
But all my desire is before thee; and my groaning is not hidden from thee.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart is troubled, my strength has failed me; and the light of mine eyes is not with me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My friends and my neighbours drew near before me, and stood still; and my nearest of kin stood afar off.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
While they pressed hard upon me that sought my soul: and they that sought my hurt spoke vanities, and devised deceits all the day.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf man, heard not; and was as a dumb man not opening his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
And I was as a man that hears not, and who has no reproofs in his mouth.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For I hoped in thee, O Lord: thou wilt hear, O Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said, Lest mine enemies rejoice against me: for when my feet were moved, they spoke boastingly against me.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready for plagues, and my grief is continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I will declare mine iniquity, and be distressed for my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But mine enemies live, and are mightier than I: and they that hate me unjustly are multiplied.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
They that reward evil for good slandered me; because I followed righteousness.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Forsake me not, O Lord my God: depart not from me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Draw nigh to my help, O Lord of my salvation.
