Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A Psalm of David, for remembrance. O LORD, do not rebuke me in Your anger or discipline me in Your wrath.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For Your arrows have pierced me deeply, and Your hand has pressed down on me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
There is no soundness in my body because of Your anger; there is no rest in my bones because of my sin.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For my iniquities have overwhelmed me; they are a burden too heavy to bear.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds are foul and festering because of my sinful folly.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am bent and brought low; all day long I go about mourning.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my loins are full of burning pain, and no soundness remains in my body.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am numb and badly crushed; I groan in anguish of heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
O Lord, my every desire is before You; my groaning is not hidden from You.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart pounds, my strength fails, and even the light of my eyes has faded.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My beloved and friends shun my disease, and my kinsmen stand at a distance.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Those who seek my life lay snares; those who wish me harm speak destruction, plotting deceit all day long.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But like a deaf man, I do not hear; and like a mute man, I do not open my mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
I am like a man who cannot hear, whose mouth offers no reply.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
I wait for You, O LORD; You will answer, O Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said, “Let them not gloat over me— those who taunt me when my foot slips.”
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready to fall, and my pain is ever with me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Yes, I confess my iniquity; I am troubled by my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Many are my enemies without cause, and many hate me without reason.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Those who repay my good with evil attack me for pursuing the good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Do not forsake me, O LORD; be not far from me, O my God.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Come quickly to help me, O Lord my Savior.
