< Zsoltárok 38 >
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
O Jehovah, rebuke me not in thy wrath, nor chasten me in thy hot displeasure.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For thine arrows stick fast in me, and thy hand presses me severely.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
There is no soundness in my flesh because of thine indignation, nor is there any health in my bones because of my sin.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For my iniquities have gone over my head. As a heavy burden they are too heavy for me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds are loathsome and corrupt, because of my foolishness.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am pained and bowed down greatly. I go mourning all the day long.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my loins are filled with burning, and there is no soundness in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am faint and severely bruised. I have groaned because of the disquietness of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Lord, all my desire is before thee, and my groaning is not hid from thee.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart throbs, my strength fails me. As for the light of my eyes, it also is gone from me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Those I love and my friends stand aloof from my plague, and my kinsmen stand afar off.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Those also who seek after my life lay snares for me. And those who seek my hurt speak mischievous things, and meditate deceits all the day long.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf man, hear not. And I am as a mute man who opens not his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Yea, I am as a man who hears not, and in whose mouth are no reproofs.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For in thee, O Jehovah, do I hope. Thou will answer, O Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said, Lest they rejoice over me. When my foot slips, they magnify themselves against me.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready to fall, and my sorrow is continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I will declare my iniquity. I will be sorry for my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But my enemies are energetic, and are strong, and those who hate me wrongfully are multiplied.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
They also who render evil for good are adversaries to me, because I follow the thing that is good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Forsake me not, O Jehovah. O my God, be not far from me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Make haste to help me, O Lord, my salvation.