< Zsoltárok 38 >

1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
En Salme af David. Lehazkir.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
HERRE, revs mig ej i din Vrede, tugt mig ej i din Harme!
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Thi dine Pile sidder i mig, din Haand har lagt sig paa mig.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Intet er karskt paa min Krop for din Vredes Skyld, intet uskadt i mine Ledemod for mine Synders Skyld;
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
thi over mit Hoved skyller min Brøde som en tyngende Byrde, for tung for mig.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Mine Saar baade stinker og raadner, for min Daarskabs Skyld gaar jeg bøjet;
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
jeg er saare nedtrykt, sorgfuld vandrer jeg Dagen lang.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Thi Lænderne er fulde af Brand, intet er karskt paa min Krop,
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
jeg er lammet og fuldkommen knust, jeg skriger i Hjertets Vaande.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
HERRE, du kender al min Attraa, mit Suk er ej skjult for dig;
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
mit Hjerte banker, min Kraft har svigtet, selv mit Øje har mistet sin Glans.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
For min Plages Skyld flyr mig Ven og Frænde, mine Nærmeste holder sig fjernt;
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
de, der vil mig til Livs, sætter Snarer, og de, der vil mig ondt, lægger Raad om Fordærv, de tænker Dagen igennem paa Svig.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Men jeg er som en døv, der intet hører, som en stum, der ej aabner sin Mund,
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
som en Mand, der ikke kan høre, i hvis Mund der ikke er Svar.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Thi til dig staar mit Haab, o HERRE, du vil bønhøre, Herre min Gud,
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
naar jeg siger: »Lad dem ikke glæde sig over mig, hovmode sig over min vaklende Fod!«
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Thi jeg staar allerede for Fald, mine Smerter minder mig stadig;
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
thi jeg maa bekende min Skyld, maa sørge over min Synd.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Mange er de, der med Urette er mine Fjender, talrige de, der hader mig uden Grund,
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
som lønner mig godt med ondt, som staar mig imod, fordi jeg søger det gode.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
HERRE, forlad mig ikke, min Gud, hold dig ikke borte fra mig, il mig til Hjælp, o Herre, min Frelse!

< Zsoltárok 38 >