Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
En Psalme af David; til Ihukommelse.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Herre! straf mig ikke i din Vrede og tugt mig ikke i din Harme.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Thi dine Pile ere dybt nedtrykte i mig, og din Haand har lagt sig paa mig.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Der er intet sundt paa mit Kød for din Vredes Skyld; der er ingen Fred i mine Ben for min Synds Skyld.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Thi mine Misgerninger ere gaaede mig over Hovedet; de ere blevne mig for svare som en svar Byrde.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Mine Saar lugte ilde, de ere raadne for min Daarskabs Skyld.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Jeg gaar kroget, jeg er saare nedbøjet; jeg gaar hver Dag i Sørgeklæder.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Thi mine Lænder ere fulde af Skorpe, og der er intet sundt paa mit Kød.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Jeg er bleven dødkold og saare sønderknust; jeg hyler ud af mit Hjertes Uro.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Herre! al min Begæring er for dig, og mit Suk er ikke skjult for dig.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Mit Hjerte slaar heftigt, min Kraft har forladt mig, og mine Øjnes Lys, endog det er svundet for mig.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Mine Venner og mine Frænder holde sig i Afstand fra min Plage, og mine nærmeste staa langt borte.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Og de, som søge efter mit Liv, satte Snarer, og de, som søge min Ulykke, førte Fordærvelsens Tale og grunde den ganske Dag paa alle Haande Svig.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Men jeg er som en døv, der ikke hører, og som en stum, der ikke oplader sin Mund.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Jeg er som en Mand, der ikke hører, og som intet Gensvar har i sin Mund.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Thi jeg bier paa dig, Herre; du, Herre min Gud! vil bønhøre.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Thi jeg sagde: De skulle ikke glæde sig over mig; da min Fod snublede, gjorde de sig store imod mig.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Thi jeg er nær ved at halte, og min Pine er stadig for mig.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Thi jeg maa bekende min Misgerning, jeg sørger over min Synd.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Men mine Fjender leve og ere mægtige, og der er mange, som hade mig uden Skel.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Og de, som betale ondt for godt, de staa mig imod, fordi jeg efterjager det gode.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Forlad mig ikke, Herre! min Gud, vær ikke langt fra mig! Skynd dig at hjælpe mig, Herre, min Frelse!
