Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Oh Jehova, dili mo ako pagbadlongon diha sa imong kapungot; Ni pagcastigohon mo diha sa imong mainit nga kasuko.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Kay ang imong mga udyong mingtaroy kanako, Ug sa ibabaw nako nagadat-og ang imong kamot.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Walay pagkaayo sa akong unod tungod sa imong kaligutgut; Ni may kalinaw ang akong mga bukog tungod sa akong sala.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Kay ang akong kasal-anan milapaw sa akong ulo: Ingon sa mabug-at nga palas-anon, hilabihan da (sila) kabug-at alang kanako.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Nangadunot ug nangabaho ang akong mga samad, Tungod sa akong kabuang.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Nasakitan ako, ug natikuko ako sa hilabihan gayud; Nagalakaw ako nga nagabalata sa tibook nga adlaw.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Kay ang akong hawak napuno sa kainit; Ug walay pagkaayo sa akong unod.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Napunawan ako ug nangapangos sa hilabihan gayud: Nagaagulo ako tungod sa kagubot sa akong kasingkasing.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Ginoo, sa atubangan mo anaa ang tanan ko nga tinguha; Ug ang akong mga pag-agulo wala matago gikan kanimo.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Ang akong kasingkasing nagaputok-putok, ug nawad-an ako sa akong kusog: Mahitungod sa kahayag sa akong mga mata nawala usab kini kanako.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Ang akong mga hinigugma ug ang akong mga abyan nanagpahalayo sa akong kasakit; Ug ang akong mga kabanayan nanagbarug sa halayo.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
(Sila) usab nga mga nanagpangita sa akong kinabuhi nanagbutang ug mga lit-ag alang kanako; Ug (sila) nga nanagtinguha sa akong pagkalaglag nanagsulti ug mga buhat nga kadautan, Ug nanagpamalandong ug mga limbong sa tibook nga adlaw.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Apan ako, ingon sa tawong bungol, wala makadungog; Ug ingon ako sa usa ka amang nga wala magbuka sa iyang baba.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Oo, ako ingon sa usa ka tawo nga wala makadungog, Ug sa kang kinsang baba walay mga pagbadlong.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Kay kanimo, Oh Jehova, nagalaum ako: Ikaw magatubag, Oh Ginoo, Dios ko.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Kay miingon ako: Tingali unya managkalipay (sila) sa ibabaw nako: Sa diha nga mahadalin-as ang akong tiil, (sila) managpadaku sa ilang kaugalingon batok kanako.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Kay hapit na ako mapukan, Ug ang akong kasubo ania kanunay sa atubangan ko.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Kay igapahayag ko ang akong kasal-anan; Magasubo ako tungod sa akong sala.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Apan ang akong mga kaaway mga maabtik, ug mga kusgan; Ug (sila) nga nanagdumot kanako sa walay gipasikaran gipadaghan.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
(Sila) usab nga nanagbayad ug dautan sa maayo Mga kabatok nako, tungod kay nagasunod man ako sa butang nga maayo.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Ayaw ako pagbiyai, Oh Jehova: Oh Dios ko, ayaw pagpahilayo kanako.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Pagdali sa pagtabang kanako, Oh Ginoo, nga akong kaluwasan.
