Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Давидов псалом, за спомен. Господи, в негодуванието Си не ме изобличавай, И в гнева Си не ме наказвай.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Защото стрелите ти се забиха в мене, И ръката Ти тежи на мене.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Няма здраве в месата ми поради Твоя гняв; Няма спокойствие в костите ми поради моя грях.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Защото беззаконията ми превишиха главата ми; Като тежък товар натегнаха на мене.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Смърдят и гноясват раните ми Поради безумието ми.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Превит съм и съвсем се сгърбих: Цял ден ходя нажален.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Защото всичките ми вътрешности са запалени, И няма здраве в месата ми.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Изнемощях и пре много съм смазан, Охкам поради безпокойствието на сърцето си.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Господи, известно е пред Тебе е всичкото ми желание, И стенанието ми не е скрито от Тебе.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Сърцето ми туптя, силата ми ме оставя, А светлината на очите ми, и тя не е в мене.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Приятелите ми и близките ми странят от язвите ми, И роднините ми стоят надалеч.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Също и ония, които искат живота ми, турят примки за мене; Ония, които желаят злото ми, говорят пакостни неща, И измислюват лъжи цял ден.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Но аз, като глух, не чувам, И съм като ням, който не отваря устата си.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Да! съм като човек, който не чува, В чиито уста няма изобличения.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Понеже на Тебе, Господи, се надявам, Ти ще отговориш, Господи Боже мой;
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Защото рекох: Да не тържествуват над мене, Да не се големеят над мене, когато се подхлъзне ногата ми.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Защото съм близо да падна, И скръбта ми е винаги пред мене;
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Понеже аз ще призная беззаконието си, Ще тъжа за греха си.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Но моите неприятели са пъргави и силни, И ония, които несправедливо ме мразят, се умножиха.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Също и ония, които въздават зло за добро, ми се противят Понеже следвам доброто.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Да ме не оставиш, Господи; Боже мой, да се не отделиш от мене.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Бързай да ми помогнеш, Господи, спасителю мой.
