Zsoltárok 37

1 Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.

Van David. Wees niet afgunstig op zondaars, En benijd de boosdoeners niet;

2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

Want snel versmachten zij als gras, Verkwijnen als het groen gewas.

3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.

Vertrouw op Jahweh, doe enkel wat goed is, Blijf in het land en wees trouw;

4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Dan zult gij uw vreugde in Jahweh vinden, En Hij schenkt u wat uw hart maar begeert.

5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

Laat Jahweh uw weg maar bestieren, Verlaat u op Hem: Hij zal hem banen;

6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

Als de dageraad doet Hij uw gerechtigheid stralen, En als de middagzon uw recht.

7 Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.

Berust in Jahweh, En blijf op Hem hopen. Benijd niet den man, wien het goed gaat, Ofschoon hij bedriegt.

8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

Word niet toornig en maak u niet boos, Wind u niet op: gij maakt het maar erger;

9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

Want de zondaars worden vernietigd, Maar die op Jahweh vertrouwen, bezitten het Land!

10 Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

Een ogenblik maar: en de zondaar is er niet meer; Gij zoekt naar zijn plaats: hij is weg.

11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

Maar de rechtschapenen bezitten het Land, En genieten een heerlijke vrede.

12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

De zondaar belaagt den rechtvaardige, En knarst tegen hem op zijn tanden;

13 Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.

Maar de Heer lacht hem uit, Want Hij ziet zijn Dag al nabij.

14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;

De bozen trekken hun zwaard en spannen hun boog, Om ongelukkigen en armen te doden, en vromen te slachten;

15 De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

Maar het zwaard dringt in hun eigen hart, En hun bogen worden gebroken.

16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.

Beter het weinige, dat de rechtvaardige heeft, Dan de geweldige rijkdom der bozen;

17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

Want de arm der bozen wordt gebroken, Maar voor de rechtvaardigen is Jahweh een stut.

18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

Jahweh zorgt voor de dagen der vromen, En hun erfdeel blijft eeuwig bijeen;

19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

Ze staan niet verlegen in tijden van rampspoed, Maar worden verzadigd bij hongersnood.

20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

Maar de goddelozen gaan zeker te gronde, En hun kinderen bedelen om brood; Jahweh’s vijanden vergaan als de glorie der velden, En verdwijnen als rook.

21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

De boze moet lenen, en kan niet betalen, De gerechte kan mild zijn en geven;

22 Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.

Want wien Hij zegent, bezit het Land, Maar wien Hij vervloekt, wordt vernietigd.

23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

Jahweh leidt de schreden der mensen, Hij richt overeind, wiens gedrag Hem behaagt;

24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

En mocht hij al wankelen, toch zal hij niet vallen, Want Jahweh houdt hem bij de hand.

25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.

Ik was jong, en nu ben ik oud: Maar nooit heb ik een vrome verlaten gezien;

26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.

Steeds kan hij nog mild zijn en aan anderen lenen, Zijn nageslacht tot zegen zijn.

27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

Houd u ver van het kwaad, en doe enkel wat goed is, Dan woont gij veilig voor eeuwig;

28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

Want Jahweh heeft de gerechtigheid lief, En nimmer verlaat Hij zijn vromen. De bozen worden voor eeuwig vernietigd, En het geslacht van de zondaars vergaat;

29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

Maar de rechtvaardigen bezitten het Land, En blijven er altijd in wonen.

30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

De mond van den rechtvaardige verkondigt de wijsheid, En zijn tong spreekt wat recht is.

31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

Hij draagt de Wet van zijn God in zijn hart; Nooit wankelen zijn schreden.

32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

De boze loert op den vrome, En zoekt hem te doden;

33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

Maar Jahweh laat hem niet in zijn macht, En duldt geen veroordeling, als men hem richt.

34 Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

Blijf op Jahweh vertrouwen, En bewandel zijn wegen; Dan stelt Hij u in het bezit van het Land, En zult gij de verdelging der zondaars aanschouwen.

35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

Ik heb een zondaar gezien in zijn vermetele trots, Hoog als een Libanon-ceder;

36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

Ik ging voorbij: zie, hij was er niet meer; Ik zocht hem, hij was niet te vinden.

37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.

Geef acht op den vrome en let op den brave: Het kroost van dien man leeft in vrede;

38 De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

Maar de zondaars gaan allen te gronde, De kinderen der bozen worden vernietigd.

39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.

Jahweh is het heil van de vromen, Hun toevlucht in tijden van nood;

40 Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.

Jahweh helpt en beschermt hen tegen de bozen, Hij redt hen, als ze vluchten tot Hem!