Zsoltárok 36
1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
For the leader. Of the servant of the Lord, of David. Sin whispers within the heart of the wicked, who have no dread of God before their eyes.
2 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
It flatters them in their eyes that their sin will not be found out.
3 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
First, their speech becomes wicked and false, they give up acting wisely and well.
4 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
Then they plot deliberate wrong, take their stand on the wicked way, without the least shrinking from evil.
5 Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
Your love, O Lord, touches the heavens, your faithfulness reaches the clouds.
6 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
Your justice is like the great mountains, your judgments are like the broad sea. Lord, you save people and animals.
7 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
How precious your love, O God! All may seek shelter in the shadow of your wings.
8 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
They feast on the fat of your house, they drink of your brook of delights.
9 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
For with you is the fountain of life, in the light that is yours we see light.
10 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
O continue your grace to the faithful, your love to the upright in heart.
11 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
Let no arrogant foot tread upon me, no wicked hand drive me to exile.
12 Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!
There the workers of wrong lie prostrate, thrust down to rise up no more.
