Zsoltárok 36
1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
Til Sangmesteren. Af HERRENS Tjener David.
2 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
Synden taler til den gudløse inde i hans Hjerte; Gudsfrygt har han ikke for Øje;
3 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
thi den smigrer ham frækt og siger, at ingen skal finde hans Brøde og hade ham.
4 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
Hans Munds Ord er Uret og Svig, han har ophørt at handle klogt og godt;
5 Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
paa sit Leje udtænker han Uret, han træder en Vej, som ikke er god; det onde afskyr han ikke.
6 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
HERRE, din Miskundhed rækker til Himlen, din Trofasthed naar til Skyerne,
7 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
din Retfærd er som Guds Bjerge, dine Domme som det store Dyb; HERRE, du frelser Folk og Fæ,
8 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
hvor dyrebar er dog din Miskundhed, Gud! Og Menneskebørnene skjuler sig i dine Vingers Skygge;
9 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
de kvæges ved dit Huses Fedme, du læsker dem af din Lifligheds Strøm;
10 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
thi hos dig er Livets Kilde, i dit Lys skuer vi Lys!
11 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
Lad din Miskundhed blive over dem, der kender dig, din Retfærd over de oprigtige af Hjertet.
12 Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!
Lad Hovmods Fod ej træde mig ned, gudløses Haand ej jage mig bort. Se, Udaadsmændene falder, slaas ned, saa de ikke kan rejse sig.
