Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
Pleitea, o! Jehová, con mis pleiteantes; pelea con mis peleadores.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Echa mano al escudo y al pavés, y levántate en mi socorro.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Y saca la lanza, y cierra contra mis perseguidores; di a mi alma: Yo soy tu salud.
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Y avergüéncense, y confúndanse los que buscan mi alma; vuelvan atrás, y sean avergonzados los que piensan mi mal.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Sean como el tamo delante del viento: y el ángel de Jehová el que rempuje.
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Sea su camino oscuridad y resbaladeros: y el ángel de Jehová el que los persiga.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
Porque sin causa escondieron para mí el hoyo de su red: sin causa hicieron hoyo a mi alma.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Véngale el quebrantamiento que no sepa: y su red que escondió, le prenda: con quebrantamiento caiga en ella.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
Y regocíjese mi alma en Jehová: y alégrese en su salud.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
Todos mis huesos dirán, Jehová, ¿quién como tú? Que escapas al afligido del más fuerte que él: y al pobre y menesteroso del que le roba.
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Levantáronse testigos falsos: lo que no sabía, me demandaron.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
Volviéronme mal por bien, orfandad a mi alma.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
Y yo, cuando ellos enfermaron, me vestí de saco: afligí con ayuno a mi alma, y mi oración se revolvía en mi seno.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
Como por mi compañero, como por mi hermano andaba; como el que trae luto por su madre, enlutado me humillaba.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
Y en mi cojera se alegraron, y se juntaron: juntáronse sobre mí entristecidos, y yo no lo entendía: me despedazaban, y no cesaban;
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Con los lisonjeros escarnecedores de escarnio crujiendo sobre mí sus dientes.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Señor, ¿hasta cuándo verás? Haz volver mi alma de sus quebrantamientos, mi única de los leones.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Confesarte he en grande congregación: en pueblo fuerte te alabaré.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
No se alegren de mí mis enemigos sin porqué: ni los que me aborrecen sin causa, hagan del ojo.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
Porque no hablan paz: y contra los mansos de la tierra piensan palabras engañosas.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Y ensancharon sobre mí su boca; dijeron: Hola, hola, nuestros ojos lo han visto.
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Visto has, o! Jehová, no calles: Señor, no te alejes de mí.
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Recuerda, y despierta para mi juicio, Dios mío, y Señor mío, para mi causa.
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Júzgame conforme a tu justicia, Jehová, Dios mío, y no se alegren de mí.
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
No digan en su corazón: Hola, nuestra alma. No digan: Deshecho le hemos.
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Avergüéncense, y sean confundidos a una, los que se alegran de mi mal: vístanse de vergüenza y de confusión, los que se engrandecen contra mí.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Canten, y alégrense los que se huelgan de mi justicia; y digan siempre: Sea ensalzado Jehová, el que ama la paz de su siervo.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Y mi lengua hablará de tu justicia; todo el día de tu loor.
