Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
Ipsi David. Iudica Domine nocentes me, expugna impugnantes me.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Apprehende arma et scutum: et exurge in adiutorium mihi.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Effunde frameam, et conclude adversus eos, qui persequuntur me: dic animæ meæ: Salus tua ego sum.
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Confundantur et revereantur, quærentes animam meam. Avertantur retrorsum, et confundantur cogitantes mihi mala.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Fiant tamquam pulvis ante faciem venti: et angelus Domini coarctans eos.
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Fiat via illorum tenebræ et lubricum: et angelus Domini persequens eos.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
Quoniam gratis absconderunt mihi interitum laquei sui: supervacue exprobraverunt animam meam.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Veniat illi laqueus, quem ignorat: et captio, quam abscondit, apprehendat eum: et in laqueum cadat in ipsum.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
Anima autem mea exultabit in Domino: et delectabitur super salutari suo.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
Omnia ossa mea dicent: Domine, quis similis tibi? Eripiens inopem de manu fortiorum eius: egenum et pauperem a diripientibus eum.
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Surgentes testes iniqui, quæ ignorabam interrogabant me.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
Retribuebant mihi mala pro bonis: sterilitatem animæ meæ.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
Ego autem cum mihi molesti essent, induebar cilicio. Humiliabam in ieiunio animam meam: et oratio mea in sinu meo convertetur.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
Quasi proximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacebam: quasi lugens et contristatus sic humiliabar.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
Et adversum me lætati sunt, et convenerunt: congregata sunt super me flagella, et ignoravi.
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Dissipati sunt, nec compuncti, tentaverunt me, subsannaverunt me subsannatione: frenduerunt super me dentibus suis.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Domine quando respicies? restitue animam meam a malignitate eorum, a leonibus unicam meam.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Confitebor tibi in Ecclesia magna, in populo gravi laudabo te.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Non supergaudeant mihi qui adversantur mihi inique: qui oderunt me gratis et annuunt oculis.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
Quoniam mihi quidem pacifice loquebantur: et in iracundia terræ loquentes, dolos cogitabant.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Et dilataverunt super me os suum: dixerunt: Euge, euge, viderunt oculi nostri.
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Vidisti Domine, ne sileas: Domine ne discedas a me.
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Exurge et intende iudicio meo: Deus meus, et Dominus meus in causam meam.
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Iudica me secundum iustitiam tuam Domine Deus meus, et non supergaudeant mihi.
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Non dicant in cordibus suis: Euge, euge, animæ nostræ: nec dicant: Devoravimus eum.
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Erubescant et revereantur simul, qui gratulantur malis meis. Induantur confusione et reverentia qui magna loquuntur super me.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Exultent et lætentur qui volunt iustitiam meam: et dicant semper: Magnificetur Dominus, qui volunt pacem servi eius.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Et lingua mea meditabitur iustitiam tuam, tota die laudem tuam.
