Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
David’s. Contend, O Yahweh, with them who contend with me, Make war upon them who make war upon me.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Grasp buckler and shield, and arise in my help;
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Then draw the spear, and close up against my pursuers, Say to my soul, Thy salvation, I am!
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Let them be ashamed and confounded, who are seeking my life, —Let them turn back and be put to the blush, who are devising my hurt:
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Let them be as chaff before the wind, with, the messenger of Yahweh, pressing them on:
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Let their way become dark and slippery, with, the messenger of Yahweh, pursuing them.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
For, without cause, have they hid for me, in a ditch, their net, —Without cause, have they digged [a pit] for my life.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
There shall reach him a ruin he could not know, —Yea, his own net which he hath hidden, shall capture him, Into that ruin, shall he fall!
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
But, my soul, shall exult in Yahweh, —shall be glad in his salvation.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
All my bones, shall say—O Yahweh, who is like unto thee? Rescuing the oppressed from one stronger than he, Yea the oppressed and the needy, from their spoiler.
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
There rise up witnesses helping forward violence and wrong, What I know not, they demand of me:
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
They repay me evil for good, Bereaving my soul.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
But, as for me, when they were sick, my clothing was sackcloth, I humbled, with fasting, my soul, though, my prayer, unto mine own bosom, might return:
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
Like as for a friend, like as for a brother of mine own, I walked to and fro, As though mourning for a mother, I gloomily bowed myself down.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
But, in mine overthrow, have they rejoiced, and gathered themselves together, —There gathered themselves together against me foolish men, and I knew it not, They have torn in pieces, and not been silent;
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Amidst profane praters of perversion, have they gnashed upon me with their teeth.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
My Lord! how long wilt thou look on? Bring back my soul out of their raging, from among lions, my solitary self.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
I will thank thee, in the midst of a great convocation, —In the midst of a mighty people, will I praise thee.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Let not them who are falsely my foes rejoice over me, As for them who hate me without cause, let them not wink the eye!
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
For, no salvation, will they utter, —But, against the quiet of the land, deceitful things, do they devise;
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Yea they have opened wide against me their mouth, They have said, Aha! Aha! our own eye, hath seen!
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Thou hast seen, O Yahweh, do not keep silence! O My Lord! be not far from me:
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Bestir thyself and wake up, to my vindication, O my God and My Lord!—to my plea:
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Vindicate me according to thy righteousness, O Yahweh, my God! And let them not rejoice over me:
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Let them not say in their heart, Aha! to our mind! Let them not say, We have swallowed him up!
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Let them turn pale, and then at once blush, who are rejoicing at my misfortune, —Let them be clothed with shame and confusion, who are magnifying themselves against me.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Let them shout in triumph and rejoice, who are desiring my justification; And let them say continually, Yahweh be magnified, Who hath taken pleasure in the prosperity of his servant.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Mine own tongue also, shall softly utter thy righteousness, —All the day long, —thy praise!
