Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
“A psalm of David.” Contend, O LORD! with them that contend with me! Fight against them that fight against me!
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Take hold of shield and buckler, And stand up for my help!
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Draw forth the spear and the axe against my persecutors; Say to me, “I am thy salvation.”
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
May they be confounded and put to shame, who seek my life; May they be turned back with disgrace, who devise my hurt!
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
May they be like dust before the wind; May the angel of the LORD drive them!
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
May their way be dark and slippery, And may the angel of the LORD pursue them!
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
For without cause they have laid for me a snare; Without cause they have digged for me a pit.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
May unforeseen destruction come upon them! May the snare which they have laid lay hold on themselves, And may they fall into destruction!
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
Then shall my soul rejoice in the LORD; It shall exult in his protection.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
All my bones shall say, Who, O LORD! is like thee, Who dost rescue the afflicted from the oppressor, The afflicted and destitute from the spoiler?
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
False witnesses have risen up; They charge me with that which has not entered my mind.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
They repay me evil for good; They cause bereavement to my soul.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
And yet I, during their sickness, clothed myself with sackcloth, And afflicted myself with fasting; And my prayer was turned to my bosom.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
I behaved myself as if he had been my friend or brother; I bowed down in sadness, as one mourning for his mother.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
But at my fall they rejoice, and gather themselves together; Revilers whom I know not assemble themselves against me; They tear me without ceasing.
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
With base men who mock for their bread, They gnash at me with their teeth.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
How long, O LORD! wilt thou look on? O rescue my life from the destruction they plot for me; My precious life from these young lions!
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
I will thank thee in the great assembly! Before a numerous people I will praise thee.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Let not them that are my enemies wrongfully triumph over me; Let them not wink with the eye, who hate me without cause!
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
For they speak not peace; They devise deceit against them that are quiet in the land.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Yea, they open their mouths wide against me; They say, “Aha, aha! our eyes seeth it.”
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Thou seest it, O LORD! be not silent! O LORD! be not far from me!
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Arouse thyself; awake for my defence! My God and my Lord, awake to my cause!
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Judge me according to thy righteousness, O Jehovah, my God! Let them not triumph over me!
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Let them not say in their hearts, “Aha! we have our wish!” Let them not say, “We have swallowed him up!”
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
May they all be confounded and brought to shame, Who rejoice at my calamity! May they be clothed with ignominy and disgrace, Who exalt themselves against me!
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Let them shout for joy, and be glad, Who favor my righteous cause; Let them ever say, “The LORD be praised, Who delighteth in the prosperity of his servant!”
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
So shall my tongue speak of thy righteousness, And daily repeat thy praise.
