Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
“Of David.” Contend, O Lord, with those that contend with me: fight against those that fight against me.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Take hold of shield and buckler, and rise up for my help.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
And draw out the spear, and step in against my pursuers; say unto my soul, I am thy salvation.
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Let those be put to shame and be confounded that seek after my life: let those be turned backward and be made to blush, that devise unhappiness for me.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Let them be as chaff before the wind; and may the angel of the Lord cast them forth.
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
May their way be dark and slippery: and may the angel of the Lord pursue them.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
For without cause have they hidden for me their net in a pit, without cause have they dug [pit-falls] against my life.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
May then destruction come upon each of them at unawares; and may his net that he hath hidden catch himself: in [utter] destruction let him fall therein.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
But my soul shall exult in the Lord: she shall be glad through his salvation.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
All my bones will say, Lord, who is like unto thee, who deliverest the poor from him that is too strong for him, yea, the poor and the needy from him that robbeth him?
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
There rise up witnesses of violence; concerning what I know not they question me.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
They recompense me with evil in place of good, [bringing] bereavement on my soul.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
But as for me, when they were sick, my clothing was sackcloth: I afflicted with fasting my soul, and my prayer returned into my own bosom.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
As though he had been to me a friend or a brother did I walk about: as one that mourneth for a mother did I sorrowfully bend down my head.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
But in my downfall they rejoiced, and gathered themselves together; there gathered themselves together against me abject wretches, whom I knew not; they did tear me, and ceased not:
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
With hypocritical babbling mockers, they gnashed upon me with their teeth.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
O Lord, how long wilt thou look on? rescue my soul from their destructions, from the young lions my solitary spirit.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
I will thank thee in the great assembly: among a mighty people will I praise thee.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Let not rejoice over me those that are my enemies wrongfully: [nor] let those who hate me without cause wink with the eye.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
For they speak not peace; but against the quiet in the land they devise deceitful words.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Yea, they opened wide against me their mouth; they said, Aha, aha, our eye hath seen it.
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Thou hast seen it, O Lord! remain not silent: O Lord, be not far from me.
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Arouse thyself, and awake to do me justice, my God and my Lord, unto my cause.
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Judge me according to thy righteousness, O Lord my God; and let them not rejoice over me.
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Let them not say in their heart, Aha, [this is the wish of] our soul: let them not say, We have swallowed him up.
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Let those be made ashamed and put to the blush together that rejoice at my mishap; let them be clothed with shame and confusion that magnify themselves above me.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Let those shout, and rejoice, that desire my righteousness: yea, let them say continually, Great is the Lord, who desireth the welfare of his servant.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
And my tongue shall speak of thy righteousness, all the day of thy praise.
