Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
For David himself. Judge thou, O Lord, them that wrong me: overthrow them that fight against me.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Take hold of arms and shield: and rise up to help me.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Bring out the sword, and shut up the way against them that persecute me: say to my soul: I am thy salvation.
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Let them be confounded and ashamed that seek after my soul. Let them be turned back and be confounded that devise against me.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Let them become as dust before the wind: and let the angel of the Lord straiten them.
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Let their way become dark and slippery; and let the angel of the Lord pursue them.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
For without cause they have hidden their net for me unto destruction: without cause they have upbraided my soul.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Let the snare which he knoweth not come upon him: and let the net which he hath hidden catch him: and let the net which he hath hidden catch him: and into that very snare let them fall.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
But my soul shall rejoice in the Lord; and shall be delighted in his salvation.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
All my bones shall say: Lord, who is like to thee? Who deliverest the poor from the hand of them that are stronger than he; the needy and the poor from them that strip him.
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Unjust witnesses rising up have asked me things I knew not.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
They repaid me evil for good: to the depriving me of my soul.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
But as for me, when they were troublesome to me, I was clothed with haircloth. I humbled my soul with fasting; and my prayer shall be turned into my bosom.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
As a neighbour and as an own brother, so did I please: as one mourning and sorrowful so was I humbled.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
But they rejoiced against me, and came together: scourges were gathered together upon me, and I knew not.
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
They were separated, and repented not: they tempted me, they scoffed at me with scorn: they gnashed upon me with their teeth.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Lord, when wilt thou look upon me? rescue thou soul from their malice: my only one from the lions.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
I will give thanks to thee in a great church; I will praise thee in a strong people.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Let not them that are my enemies wrongfully rejoice over me: who have hated me without cause, and wink with the eyes.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
For they spoke indeed peaceably to me; and speaking in the anger of the earth they devised guile.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
And they opened their mouth wide against me; they said: Well done, well done, our eyes have seen it.
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Thou hast seen, O Lord, be not thou silent: O Lord, depart not from me.
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Arise, and be attentive to my judgment: to my cause, my God, and my Lord.
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Judge me, O Lord my God according to thy justice, and let them not rejoice over me.
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Let them not say in their hearts: It is well, it is well, to our mind: neither let them say: We have swallowed him up.
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Let them blush: and be ashamed together, who rejoice at my evils. Let them be clothed with confusion and shame, who speak great things against me.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Let them rejoice and be glad, who are well pleased with my justice, and let them say always: The Lord be magnified, who delights in the peace of his servant.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Any my tongue shall meditate thy justice, thy praise all the day long.
