Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
[A Psalm] of David. Judge thou, O Lord, them that injure me, fight against them that fight against me.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Take hold of shield and buckler, and arise for my help.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Bring forth a sword, and stop [the way] against them that persecute me: say to my soul, I am thy salvation.
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Let them that seek my soul be ashamed and confounded: let them that devise evils against me be turned back and put to shame.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Let them be as dust before the wind, and an angel of the Lord afflicting them.
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Let their way be dark and slippery, and an angel of the Lord persecuting them.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
For without cause they have hid for me their destructive snare: without a cause they have reproached my soul.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Let a snare which they know not come upon them; and the gin which they hid take them; and let them fall into the very same snare.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
But my soul shall exult in the Lord: it shall delight in his salvation.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
All my bones shall say, O Lord, who is like to thee? delivering the poor out of the hand of them that are stronger than he, yea, the poor and needy one from them that spoil him.
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Unjust witnesses arose, and asked me of things I new not.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
They rewarded me evil for good, and bereavement to my soul.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
But I, when they troubled me, put on sackcloth, and humbled my soul with fasting: and my prayer shall return to my [own] bosom.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
I behaved agreeably towards them as [if it had been] our neighbour [or] brother: I humbled myself as one mourning and sad of countenance.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
Yet they rejoiced against me, and plagues were plentifully brought against me, and I knew [it] not: they were scattered, but repented not.
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
They tempted me, they sneered at me most contemptuously, they gnashed their teeth upon me.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
O Lord, when wilt thou look upon me? Deliver my soul from their mischief, mine only-begotten one from the lions.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
I will give thanks to thee even in a great congregation: in an abundant people I will praise thee.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Let not them that are mine enemies without a cause rejoice against me; who hate me for nothing, and wink with their eyes.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
For to me they spoke peaceably, but imagined deceits in [their] anger.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
And they opened wide their mouth upon me; they said Aha, aha, our eyes have seen [it].
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Thou hast seen [it], O Lord: keep not silence: O Lord, withdraw not [thyself] from me.
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Awake, O Lord, and attend to my judgment, [even] to my cause, my God and my Lord.
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Judge me, O Lord, according to thy righteousness, O Lord my God; and let them not rejoice against me.
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Let them not say in their hearts, Aha, aha, [it is pleasing] to our soul: neither let them say, We have devoured him.
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Let them be confounded and ashamed together that rejoice at my afflictions: let them be clothed with shame and confusion that speak great swelling words against me.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Let them that rejoice in my righteousness exult and be glad: and let them say continually, The Lord be magnified, who desire the peace of his servant.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
And my tongue shall meditate on thy righteousness, [and] on thy praise all the day.
