Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
Of David. Contend with my opponents, O LORD; fight against those who fight against me.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Take up Your shield and buckler; arise and come to my aid.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Draw the spear and javelin against my pursuers; say to my soul: “I am your salvation.”
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
May those who seek my life be disgraced and put to shame; may those who plan to harm me be driven back and confounded.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
May they be like chaff in the wind, as the angel of the LORD drives them away.
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
May their path be dark and slick, as the angel of the LORD pursues.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
For without cause they laid their net for me; without reason they dug a pit for my soul.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
May ruin befall them by surprise; may the net they hid ensnare them; may they fall into the hazard they created.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
Then my soul will rejoice in the LORD and exult in His salvation.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
All my bones will exclaim, “Who is like You, O LORD, who delivers the afflicted from the aggressor, the poor and needy from the robber?”
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Hostile witnesses come forward; they make charges I know nothing about.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
They repay me evil for good, to the bereavement of my soul.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
Yet when they were ill, I put on sackcloth; I humbled myself with fasting, but my prayers returned unanswered.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
I paced about as for my friend or brother; I was bowed down with grief, like one mourning for his mother.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
But when I stumbled, they assembled in glee; they gathered together against me. Assailants I did not know slandered me without ceasing.
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Like godless jesters at a feast, they gnashed their teeth at me.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
How long, O Lord, will You look on? Rescue my soul from their ravages, my precious life from these lions.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Then I will give You thanks in the great assembly; I will praise You among many people.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Let not my enemies gloat over me without cause, nor those who hate me without reason wink in malice.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
For they do not speak peace, but they devise deceitful schemes against those who live quietly in the land.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
They gape at me and say, “Aha, aha! Our eyes have seen!”
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
O LORD, You have seen it; be not silent. O Lord, be not far from me.
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Awake and rise to my defense, to my cause, my God and my Lord!
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Vindicate me by Your righteousness, O LORD my God, and do not let them gloat over me.
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Let them not say in their hearts, “Aha, just what we wanted!” Let them not say, “We have swallowed him up!”
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
May those who gloat in my distress be ashamed and confounded; may those who exalt themselves over me be clothed in shame and reproach.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
May those who favor my vindication shout for joy and gladness; may they always say, “Exalted be the LORD who delights in His servant’s well-being.”
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Then my tongue will proclaim Your righteousness and Your praises all day long.
