Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
Davidov. Optuži, Jahve, tužitelje moje i napadni one koji mene napadaju!
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Stavi oklop, uzmi štit svoj i ustani meni u pomoć!
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Zavitlaj kopljem i presretni progonitelje moje, reci mojoj duši: “Ja sam tvoje spasenje.”
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Nek' se smetu i postide koji život moj traže, nek' uzmaknu i nek' se posrame koji mi propast snuju!
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Nek' budu k'o pljeva na vjetru kad ih Anđeo Jahvin potjera!
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Mračni i skliski bili im putovi kad ih Anđeo Jahvin bude gonio!
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
Bez razloga napeše mi mrežu, bez razloga grob duši mojoj iskopaše.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Propast će ih stići iznenada, u mrežu koju napeše sami će se uhvatiti, past će u jamu što je iskopaše!
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
A moja će duše klicati u Jahvi, radovat će se u spasenju njegovu.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
Sve će kosti moje govoriti: Tko je, Jahve, poput tebe koji ubogog spasavaš od silnika, jadnika i siromaha od pljačkaša?
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Ustadoše svjedoci opaki: pitaju me za ono što ne znam.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
Vraćaju mi zlo za dobro, duša moja zapada u osamu.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
U bolesti njihovoj nosio sam kostrijet, dušu svoju postom morio, i molitva mi se u krilo vraćala.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
Kao za prijateljem, za bratom - obilažah tužan; od žalosti se pogurih kao onaj što za majkom žali.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
A sada kad posrnuh ja, oni se raduju, skupiše se protiv mene da udare iznenada, i bez prestanka oni me razdiru.
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Ruglom na ruglo iskušavaju me i zubima škripaju na mene.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
O Jahve, dokle ćeš gledati? Istrgni mi dušu nasrtajima njihovim, otmi lavovima jedino dobro moje!
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Zahvalit ću ti u velikom zboru, slavit ću te među pukom brojnim.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Nek' se ne raduju nada mnom dušmani nepravedni, nek' ne namiguju očima oni koji me nizašto mrze!
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
Jer oni ne misle o miru, već spletke snuju protiv mirnih u zemlji.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Razvaljuju svoja usta na me i govore: “Ha, ha, vidjesmo očima svojim!”
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Ti sve vidiš, o Jahve! Nemoj šutjeti! Gospode, od mene se ne udaljuj!
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Preni se, ustani da me obraniš, Bože moj, Gospode, vodi parnicu moju!
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Po svojoj me pravdi sudi, Jahve, Bože moj, nek' se ne raduju nada mnom!
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Nek' ne misle u srcu: “Ispunila nam se želja!” Nek' ne reknu: “Progutali smo ga!”
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Nek' se postide i posrame svi zajedno koji se nesreći mojoj raduju! Nek' se odjenu stidom i sramotom oni koji se podižu na me!
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Nek' radosno kliču kojima je pravo moje na srcu i nek' svagda govore: “Velik je Jahve! Milo mu je spasenje sluge njegova!”
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
A moj će jezik kazivati pravdu tvoju i hvalu tebi navijeke.
