< Zsoltárok 35 >
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
Aw Bawipa, kai anik eek thlangkhqi ce nang ing mele sih nawhtaw; kai anik tukkhqi ce nang ing tuk lah.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Phura ingkaw kqang dahnaak ce lo lah; tho nawh kai bawm aham law lah.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Kai anik hquutkhqi haiawh cai thlek pek khqi nawh mam khqi khoep lah, Ka hqingnaak venawh, “Kai taw nang a hulnaak ni,” tina lah.
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Ka hqingnaak hqe aham ak suikhqi ce amik kaw boet seitaw chah phyi u seh; kai plawci sak aham amik za qukhqi ce kqih doe ing huna voei tlaih u seh.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Zilh ing a zawn canghi amyihna awm u seitaw, Bawipa a khan ceityih khqi ing cekkhqi ce ak chang na hquut u seh;
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
A cehnaak lam ce hyp pe seitaw hal pe seh, Bawipa ak khan ceityihkhqi ing cekkhqi ce hquut seh.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
Ikaw am mai awh kang awhnaak aham lawk zan unawh kai aham lawk-kqawng co law uhy,
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
poek kaana cekkhqik khan awh seetnaak ing pha tawk qat seh a mimah ing ami zan lawk awh a mimah awk nawn u seh, a seetnaak aham a mimah a lawk-kqawng awh tla nawn u seh.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
Cawh Bawipa awh ka hqingnaak zeel kawmsaw a hulnaak awh ce kak kaw zeel kaw.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
Cawh kang coengnaak boeih boeih ing, “Bawipa, nang amyihna u nu ak awm bai? Tha ak awm soeihkhqi anglakawhkawng khawdengkhqi ce nang ing hul hyk ti, a mingmih ak mukkung a kut khui awhkawng khawdengkhqi ingkaw thlang ak voethlauhkhqi ce hul hyk ti,” tinawh kqawn kaw.
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Qeennaak amak ta dyihthing qawlkhqi haina thoeih unawh; am ka sim ik-oeihkhqi ing ni deng uhy.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
Ik-oeih leek ce ik-oeih che ing ni thung unawh ka hqingnaak ve a sungnaak aham cehta uhy.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
Cehlai, cekkhqi ami tlawh awhtaw, kai ingtaw tlamhi byng nawh buh zehnaak ing chung na awm nyng. Kak cykcahnaak hlat na ama awm awh ce,
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
ka pyi ingkaw ka koeina amih koep na kqah sih nyng. Ka nu ak thi amyihna kawseet aih awh koep nawh kqap nyng.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
Cehlai kangbah awhtaw, cekkhqi ce zeel unawh cun uhy, am ka simkhqi ing ni sawi loet uhy.
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Khawsa kawna amak hu thlang qaihna amik kqawn amyihna, ami ha ni tah sih uhy.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Aw Bawipa, ityk dy nu nani toek hly hqoeng? Ka hqingnaak hqe aham ak caikhqi kut khui awhkawng ni hul lah, a phuk tlo soeih ka hqingnaak ve samthyynkhqi kut khui awhkawng ni hul lah.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Thlangkqeng ang cunnaak awh nang ce ni ym kawng nyng saw; thlangkqeng khawzah anglakawh nang ce ni zoeksang kawng.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Kaw am mai awh ka qaalkhqi ing kawqep doena koeh ni toek u seh; ikaw am mai awh kai anik sawhnaakkhqi ing mik koeh ni hqip sih u seh.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
Cekkhqi ing qoepnaak awi kqawn kaana, qam khuiawh a ding a syk na ak awmkhqi ce thainaak aham qaai puk uhy.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Ni aang sih unawh, “A ha! A ha! Ni mik qoe ing ni hu hawh saw ve,” ni tina uhy.
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Bawipa vekkhqi ve na huh hawh dawngawh; koeh ni awm taak poek poek lah. Bawipa ak hla na koeh ni awmtaak lah.
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Kai hul aham hqyng nawhtaw, dyi lah! Ka Khawsa ingkaw Bawipa, kang zyng na cekkhqi mi noek qu lah uh.
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Aw Bawipa ka Khawsa, na dyngnaak ak caming awi tlyk law lah; cekkhqi mi koeh ni kqep sih seh.
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Cekkhqi ce, ce pai seh, vemyihna maw ni ngaih qoe pai,” ce am awhtaw, “Amah taw nik daih koe noek,” tinawh koeh poek sak.
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Kak kawseetnaak awh kaw anik qep sihkhqi ce chah phyi u seitaw ngaih kyinaak hu u seh; kak khan awh ak zoeksang qu plakkhqi ce chahnaak ingkaw ngaih kyinaak ing sing khoep seh nyng.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Ka dyngnaak awh ak zeel thlangkhqi taw awmhly doena khy useh; cekkhqi ing, “A tyihzawih a ik-oeih leek ak ym, Bawipa taw zoeksang na awm seh,” ti phat u seh nyng.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Kam lai ing nang a dyngnaak awi kqawn kawmsaw hypoet pyr awh na kyihcahnaak awi kqawn kaw.