Zsoltárok 34
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
En Psalm Davids, då han förvandlade sitt ansigte för Abimelech, den honom ifrå sig dref, och han gick sin väg. Jag vill lofva Herran i allom tid; hans lof skall alltid vara i minom mun.
2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Min själ skall berömma sig af Herranom, att de elände skola höra det, och glädja sig.
3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Priser med mig Herran, och låter oss med hvarannan upphöja hans Namn.
4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
Då jag sökte Herran, svarade han mig, och frälste mig utur all min fruktan.
5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
De som uppå honom se, de varda upplyste, och deras ansigte varder icke till skam.
6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
De denne elände ropade, hörde honom Herren; och halp honom utur all hans nöd.
7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Herrans Ängel lägrar sig omkring dem som frukta honom, och hjelper dem ut.
8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Smaker och ser, huru ljuflig Herren är; säll är den som tröster uppå honom.
9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Frukter Herran, I hans helige; ty de som frukta honom, de hafva ingen brist.
10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
De rike skola törstige vara och hungra; men de som Herran söka, hafva ingen brist på något godt.
11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Kommer hit, barn, hörer mig; jag vill lära eder Herrans fruktan.
12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Hvilken är den som ett godt lefvande begärar, och gerna goda dagar hade?
13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Bevara dina tungo för det ondt är, och dina läppar, att de intet bedägeri tala.
14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Låt af det onda, och gör det goda; sök friden, och far efter honom.
15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Herrans ögon se uppå de rättfärdiga, och hans öron på deras ropande.
16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
Men Herrans ansigte står öfver dem som ondt göra, så att han utskrapar deras åminnelse af jordene.
17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Då de rättfärdige ropa, så hörer Herren; och hjelper dem utur alla deras nöd.
18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Herren är hardt när dem som ett förbråkadt hjerta hafva; och hjelper dem som ett bedröfvadt mod hafva.
19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Den rättfärdige måste mycket lida; men Herren hjelper honom utu thy allo.
20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Han bevarar honom all hans ben, att icke ett sönderbrutet varder.
21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Den ogudaktiga skall det onda dräpa; och de som hata den rättfärdiga, de skola brottslige varda.
22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
Herren förlöser sina tjenares själar; och alle de som trösta på honom, skola icke varda brottslige.
