Zsoltárok 34
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
Av David, då han gjorde seg galen hjå Abimelek, so han jaga honom av, og han gjekk burt. Eg vil lova Herren alle tider, hans pris skal stendigt vera i min munn.
2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Mi sjæl skal rosa seg av Herren; dei spaklyndte skal høyra det og gleda seg.
3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Lova Herren storleg med meg, og lat oss saman upphøgja hans namn!
4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
Eg søkte Herren, og han svara meg og fria meg frå alle mine rædslor.
5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Dei som skoda upp til honom, lyste av gleda, og deira andlit turvte aldri blygjast.
6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
Her er ein arming som ropa, og Herren høyrde og frelste honom frå alle hans trengslor.
7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Herrens englar lægrar seg rundt ikring deim som ottast honom, og han friar deim ut.
8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Smaka og sjå at Herren er god! Sæl er den mann som flyr til honom.
9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Ottast Herren, de hans heilage, for inkje vantar dei som ottast honom.
10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Unge løvor lid naud og svelt, men dei som søkjer Herren, deim vantar det inkje godt.
11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Kom born, høyr meg! Eg vil læra dykk otte for Herren.
12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Kven er den mann som hev lyst til liv, som ynskjer seg dagar til å sjå lukka?
13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Vakta di tunga frå det som vondt er, og lippor for svikfull tale!
14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Vik burt frå det vonde og gjer det gode, søk fred og far etter honom!
15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Herrens augo er vende til dei rettferdige, og hans øyro til deira rop.
16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
Herrens åsyn er imot deim som gjer vondt, til å rydja ut deira minne frå jordi.
17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Hine ropar, og Herren høyrer og friar deim ut or alle deira trengslor.
18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Herren er nær hjå deim som hev eit sundbrote hjarta, og frelser deim som hev ei hugsprengd ånd.
19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Mange ulukkor kjem yver den rettferdige, men Herren friar honom ut or deim alle.
20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Herren tek vare på alle hans bein, ikkje eitt av deim vert brote.
21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Ulukka drep den ugudlege, og dei som hatar den rettferdige, vert saka.
22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
Herren løyser ut deira sjæl som tener honom, og av dei som flyr til honom, vert ingen saka.
