Zsoltárok 34
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
Di Davide, quando si finse insensato davanti ad Abimelec e, cacciato da lui, se ne andò. Io benedirò l’Eterno in ogni tempo; la sua lode sarà del continuo nella mia bocca.
2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
L’anima mia si glorierà nell’Eterno; gli umili l’udranno e si rallegreranno.
3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Magnificate meco l’Eterno, ed esaltiamo il suo nome tutti insieme.
4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
Io ho cercato l’Eterno, ed egli m’ha risposto e m’ha liberato da tutti i miei spaventi.
5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Quelli che riguardano a lui sono illuminati, e le loro facce non sono svergognate.
6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
Quest’afflitto ha gridato, e l’Eterno l’ha esaudito e l’ha salvato da tutte le sue distrette.
7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
L’Angelo dell’Eterno s’accampa intorno a quelli che lo temono, e li libera.
8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Gustate e vedete quanto l’Eterno è buono! Beato l’uomo che confida in lui.
9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Temete l’Eterno, voi suoi santi, poiché nulla manca a quelli che lo temono.
10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
I leoncelli soffron penuria e fame, ma quelli che cercano l’Eterno non mancano d’alcun bene.
11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Venite, figliuoli, ascoltatemi; io v’insegnerò il timor dell’Eterno.
12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Qual è l’uomo che prenda piacere nella vita, ed ami lunghezza di giorni per goder del bene?
13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Guarda la tua lingua dal male a le tue labbra dal parlar con frode.
14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Dipartiti dal male e fa’ il bene; cerca la pace, e procacciala.
15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Gli occhi dell’Eterno sono sui giusti e le sue orecchie sono attente al loro grido.
16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
La faccia dell’Eterno è contro quelli che fanno il male per sterminare di sulla terra la loro memoria.
17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
I giusti gridano e l’Eterno li esaudisce e li libera da tutte le loro distrette.
18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
L’Eterno e vicino a quelli che hanno il cuor rotto, e salva quelli che hanno lo spirito contrito.
19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Molte sono le afflizioni del giusto; ma l’Eterno lo libera da tutte.
20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Egli preserva tutte le ossa di lui, non uno ne è rotto.
21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
La malvagità farà perire il malvagio, e quelli che odiano il giusto saranno condannati.
22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
L’Eterno riscatta l’anima de’ suoi servitori, e nessun di quelli che confidano in lui sarà condannato.
