< Zsoltárok 34 >

1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.

< Zsoltárok 34 >