< Zsoltárok 34 >
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
Von David, als er seinen Verstand vor Abimelech verstellte, und der ihn forttrieb, und er von dannen ging. Ich will Jahwe preisen alle Zeit, sein Lob soll beständig in meinem Munde sein.
2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Jahwes soll sich meine Seele rühmen; die Elenden sollen es hören und sich freuen.
3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Verherrlicht Jahwe mit mir und laßt uns miteinander seinen Namen erheben!
4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
So oft ich Jahwe suchte, erhörte er mich und aus allem, was ich gefürchtet, errettete er mich.
5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Die auf ihn blickten, wurden leuchtenden Angesichts, und ihr Antlitz brauchte nicht zu erblassen.
6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
Hier ist so ein Elender, welcher rief, und Jahwe hörte und half ihm aus allen seinen Nöten.
7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Der Engel Jahwes lagert sich rings um die, die ihn fürchten, und reißt sie heraus.
8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Schmeckt und seht, daß Jahwe gütig ist; wohl dem Manne, der bei ihm Zuflucht sucht!
9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Fürchtet Jahwe, ihr, seine Heiligen; denn die ihn fürchten, haben keinen Mangel.
10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Junge Löwen darben und hungern; aber die, die Jahwe suchen, haben keinen Mangel an irgend einem Gut.
11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Kommt, Kinder, hört mir zu; ich will euch die Furcht Jahwes lehren!
12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Wer ist der Mann, der Leben begehrt, zahlreiche Lebenstage wünscht, um Glück zu erleben?
13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Wahre deine Zunge vor Bösem und deine Lippen vor trügerischer Rede!
14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Halte dich fern vom Bösen und thue Gutes, suche Frieden und jage ihm nach!
15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Das Antlitz Jahwes ist wider die, die Böses thun, daß er ihr Gedächtnis von der Erde vertilge.
16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
Die Augen Jahwes sind auf die Frommen gerichtet, und seine Ohren auf ihr Geschrei.
17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Sie schrieen und Jahwe hörte und rettete sie aus allen ihren Nöten.
18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Jahwe ist denen nahe, die zerbrochenes Herzens sind, und hilft denen, die ein zerschlagenes Gemüt haben.
19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Zahlreich sind die Leiden des Frommen, aber Jahwe errettet ihn aus allen.
20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Er behütet alle seine Gebeine, daß ihrer keines zerbrochen wird.
21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Den Gottlosen wird das Unheil töten, und die den Frommen hassen, werden büßen.
22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
Jahwe erlöst die Seele seiner Knechte, und alle, die bei ihm Zuflucht suchen, werden nicht büßen.