Zsoltárok 34
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
Von David, als er sich vor Abimelech wahnsinnig stellte, / so daß dieser ihn von sich trieb und er wegging.
2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Allzeit will ich Jahwe preisen, / Sein Lob sei stets in meinem Mund.
3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Bei Jahwe soll mein Herz sich rühmen, / Daß Dulder es hören und sich freun.
4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
Groß achtet mit mir Jahwe, / Laßt uns zusammen seinen Namen erhöhn!
5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Dringend suchte ich Jahwe, er gab mir Antwort: / Aus all meinen Ängsten befreite er mich.
6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
Hell leuchtet das Aug, wenn man auf ihn blickt, / Und das Antlitz wird nicht erblassen.
7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Solch ein Dulder ist hier: der rief — / da erhörte ihn Jahwe / Und half ihm aus all seinen Nöten.
8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Ganz nah ist Jahwes Engel den Frommen allen / Und reißt sie aus jeder Gefahr.
9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Tastet und seht: wie gütig ist Jahwe! / Heil dem Manne, der zu ihm flieht!
10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Jahwe fürchtet, ihr Heiligen sein! / Denn die ihn fürchten, die trifft kein Mangel.
11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Karg leben und hungern wohl junge Leun; / Die aber Jahwe suchen, entbehren kein Gut.
12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Liebe Kinder, kommet, höret mir zu! / Jahwe zu fürchten, will ich euch lehren.
13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Möchtest du haben langdauerndes Leben, / Zahlreiche Tage, um Glück zu schaun?
14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Nun, dann bewahr deine Zunge vor Bösem / Und deine Lippen vor falschem Wort.
15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Sei fern vom Bösen und tue das Gute, / Suche Frieden und jage ihm nach!
16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
Auf Gerechte schauen die Augen Jahwes, / Und seine Ohren hören ihr Schrein.
17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Pein bringt den Frevlern der Zornblick Jahwes: / Von der Erde vertilget er ihr Gedächtnis.
18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Zagend schreien die Frommen, und Jahwe hört: / Aus all ihren Leiden rettet er sie.
19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Kommt Jahwe denen nicht nah, / die zerbrochenen Herzens sind? / Und allen hilft er, deren Geist zerschlagen ist.
20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Reichlich muß der Gerechte leiden, / Aber aus allem befreit ihn Jahwe.
21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Schützend bewahrt er all seine Gebeine, / Daß ihrer nicht eins zerbrochen wird.
22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
Töten wird den Frevler das Unheil, / Büßen müssen die Hasser des Frommen. Jahwe erlöst seiner Knechte Seele, / Und schuldlos bleiben, die zu ihm flehn.
