Zsoltárok 34
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
Af David; der han anstillede sig afsindig for Abimeleks Ansigt, og denne uddrev ham, og han gik bort.
2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Jeg vil love Herren til hver Tid; hans Pris skal altid være i min Mund.
3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Min Sjæl skal rose sig i Herren; de sagtmodige skulle høre det og glæde sig.
4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
Lover Herren storlig med mig og lader os tilsammen ophøje hans Navn.
5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Jeg søgte Herren, og han bønhørte mig og friede mig af al min Frygt.
6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
De saa til ham og oplivedes, og deres Ansigt skal ingenlunde blive beskæmmet.
7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Denne elendige raabte, og Herren hørte og frelste ham af alle hans Angester.
8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Herrens Engel lejrer sig trindt omkring dem, som frygte ham, og frier dem.
9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Smager og ser, at Herren er god; salig den Mand, som forlader sig paa ham.
10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Frygter Herren, I hans hellige! thi de, som frygte ham, have ingen Mangel.
11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
De unge Løver lide Nød og hungre; men de, som søge Herren, skulle ikke have Mangel paa noget godt.
12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Kommer, I Børn! hører mig; jeg vil lære eder Herrens Frygt.
13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Hvo er den Mand, som har Lyst til Livet, som ønsker sig Dage for at se godt?
14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Bevar din Tunge fra ondt og dine Læber fra at tale Svig.
15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Vig fra ondt, og gør godt; søg Fred, og tragt efter den!
16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
Herrens Øjne ere vendte til de retfærdige og hans Øren til deres Raab.
17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Herrens Ansigt er imod dem, som gøre ondt, for at udrydde deres Ihukommelse af Jorden.
18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Hine raabte, og Herren hørte, og han friede dem af alle deres Angester.
19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Herren er nær hos dem, som have et sønderbrudt Hjerte, og han vil frelse dem, som have en sønderknust Aand.
20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Mange Genvordigheder vederfares den letfærdige; men Herren skal udfri ham af dem alle sammen,
21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Han bevarer alle hans Ben; ikke et af dem skal blive sønderbrudt.
22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
Ulykken skal dræbe den ugudelige, og de, som hade den retfærdige, skulle dømmes skyldige. Herren forløser sine Tjeneres Sjæl; og alle de, som forlade sig paa ham, skulle ikke dømmes skyldige.
