Zsoltárok 33
1 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.
2 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízhúrú lanton zengjetek neki;
3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
énekeljetek neki új éneket, szépen hárfázzatok riadással!
4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.
5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.
6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.
7 Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámokat.
8 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.
9 Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.
10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.
11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.
12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.
13 Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;
14 Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
székének helyéből nézett a föld minden lakóira
15 Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket.
ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.
16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek sokaságával;
17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem ment.
18 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak szeretetére,
19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.
hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.
20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;
21 Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.
22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.
Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!
