Zsoltárok 30
1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
Psalm Davidov, pesem posvečevanja hiše njegove. Poveličeval te bodem, Gospod, ker si me povzdignil, in sovražnikom mojim nisi dal radovati se nad mano.
2 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
Gospod, Bog moj, ko sem vpil do tebe, ozdravil si me.
Gospod, izpeljal si iz groba dušo mojo, ohranil me živega, da ne idem v grob. (Sheol h7585)
4 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
Prepevajte Gospodu, katerim on deli milost, in slavite spomin svetosti njegove.
5 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
Ko je bil trenotje v jezi svoji, pride življenje po dobroti njegovi; ako se zvečer oglasi jok, zjutraj petje.
6 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
Ker jaz sem govoril v mirnosti svoji: Ne omahnem vekomaj.
7 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
Gospod, po dobroti svoji si bil na goro postavil mojo moč; ko si skrival obličje svoje, bil sem zbegan.
8 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
K tebi sem klical, Gospod, in Gospoda sem prosil:
9 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
Kaj prida bode v krvi moji, ko pojdem dol v jamo? ali te bode prah slavil? bode li oznanjal resnico tvojo?
10 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
Čuj, Gospod, in milost mi stórí; Gospod, bodi mi pomočnik.
11 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
Izpreobrnil si mi jok moj v ples; razpasal si raševnik moj in opasal me z radostjo:
12 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
Da ti prepeva slava in ne umolkne. Gospod, Bog moj, slavil te bodem vekomaj.
