Zsoltárok 30

1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

Dziesma pie Dāvida nama iesvētīšanas. Es Tevi augsti teikšu, Kungs, jo Tu mani augsti esi cēlis, un maniem ienaidniekiem neesi ļāvis priecāties par mani.

2 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Kungs, mans Dievs, kad es Tevi piesaucu, tad Tu mani dziedināji.

3 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. (Sheol h7585)

Kungs, Tu manu dvēseli esi izvedis no elles, Tu mani dzīvu esi uzturējis, ka neesmu nogrimis kapā. (Sheol h7585)

4 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Dziedājiet Tam Kungam, jūs Viņa svētie, un teiciet Viņa svēto piemiņu.

5 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.

Jo Viņa dusmība pastāv acumirkli, Viņa žēlastība cauru mūžu: vakarā nāk raudāšana, bet rītā prieks.

6 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

Es gan sacīju, kad man labi klājās: es nešaubīšos ne mūžam,

7 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

Jo, Kungs, caur Tavu labprātību Tu manu kalnu esi darījis pastāvīgu; bet kad Tu Savu vaigu paslēpi, tad es iztrūcinājos.

8 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

Tevi es piesaucu, Kungs, un pielūdzu Tevi, ak Kungs no sirds.

9 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

Kāds labums atlec no manām asinīm, kad es būšu kapā grimis? Vai pīšļi Tevi slavēs? Vai tie sludinās Tavu patiesību?

10 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

Klausi, Kungs, un apžēlojies par mani: Kungs, esi man par palīgu!

11 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

Manas žēlabas Tu esi pārvērtis par līksmību, Tu man to maisu esi novilcis un mani apjozis ar prieku.

12 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.

Tāpēc Tev dziedās mans gods un nestāvēs klusu; Kungs, mans Dievs, es Tev pateikšos mūžīgi.