Zsoltárok 30
1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
Psalmus Cantici In dedicatione domus David. Exaltabo te Domine quoniam suscepisti me: nec delectasti inimicos meos super me.
2 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
Domine Deus meus clamavi ad te, et sanasti me.
Domine eduxisti ab inferno animam meam: salvasti me a descendentibus in lacum. (Sheol h7585)
4 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
Psallite Domino sancti eius: et confitemini memoriæ sanctitatis eius.
5 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
Quoniam ira in indignatione eius: et vita in voluntate eius. Ad vesperum demorabitur fletus: et ad matutinum lætitia.
6 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
Ego autem dixi in abundantia mea: Non movebor in æternum.
7 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
Domine in voluntate tua, præstitisti decori meo virtutem. Avertisti faciem tuam a me, et factus sum conturbatus.
8 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
Ad te Domine clamabo: et ad Deum meum deprecabor.
9 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
Quæ utilitas in sanguine meo, dum descendo in corruptionem? Numquid confitebitur tibi pulvis, aut annunciabit veritatem tuam?
10 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
Audivit Dominus, et misertus est mei: Dominus factus est adiutor meus.
11 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
Convertisti planctum meum in gaudium mihi: conscidisti saccum meum, et circumdedisti me lætitia:
12 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
Ut cantet tibi gloria mea: et non compungar: Domine Deus meus in æternum confitebor tibi.
