Zsoltárok 30
1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
Psalmus cantici, in dedicatione domus David. [Exaltabo te, Domine, quoniam suscepisti me, nec delectasti inimicos meos super me.
2 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
Domine Deus meus, clamavi ad te, et sanasti me.
Domine, eduxisti ab inferno animam meam; salvasti me a descendentibus in lacum. (Sheol h7585)
4 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
Psallite Domino, sancti ejus; et confitemini memoriæ sanctitatis ejus.
5 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
Quoniam ira in indignatione ejus, et vita in voluntate ejus: ad vesperum demorabitur fletus, et ad matutinum lætitia.
6 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
Ego autem dixi in abundantia mea: Non movebor in æternum.
7 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
Domine, in voluntate tua præstitisti decori meo virtutem; avertisti faciem tuam a me, et factus sum conturbatus.
8 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
Ad te, Domine, clamabo, et ad Deum meum deprecabor.
9 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
Quæ utilitas in sanguine meo, dum descendo in corruptionem? numquid confitebitur tibi pulvis, aut annuntiabit veritatem tuam?
10 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
Audivit Dominus, et misertus est mei; Dominus factus est adjutor meus.
11 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
Convertisti planctum meum in gaudium mihi; conscidisti saccum meum, et circumdedisti me lætitia:
12 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
ut cantet tibi gloria mea, et non compungar. Domine Deus meus, in æternum confitebor tibi.]
