Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Dawid dwom a ɔtoe bere a ɔreguan afi ne babarima Absalom anim. Awurade, hwɛ sɛnea mʼatamfo dɔɔso fa! dodow no ara na wɔsɔre tia me!
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Bebree no ara ka fa me ho se, “Onyankopɔn rennye no.”
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Nanso wo, Awurade, woyɛ nkatabo a atwa me ho ahyia mʼanuonyam, nea Ɔpagyaw me ti.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Meteɛ mu su frɛ Awurade, na ogye me so fi ne bepɔw kronkron no so.
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Metɔ hɔ na meda a, minyan bio, efisɛ Awurade ma migyina.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Merensuro atamfo mpem mpem a wɔatwa me ho ahyia no.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Sɔre, Awurade! Gye me, me Nyankopɔn! Bobɔ mʼatamfo nyinaa abogye; na tutu amumɔyɛfo se.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Awurade hɔ na ogye fi ba. Ma wo nhyira mmra wo nkurɔfo so. Wɔde ma dwonkyerɛfo. Wɔto wɔ sankuhama so.
