Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Ko e Saame ʻa Tevita, ʻi heʻene hola meia ʻApisalomi ko hono foha. ʻE Sihova, kuo tupu ʻo tokolahi ʻakinautolu ʻoku fakamamahiʻi au! ʻOku tokolahi ʻakinautolu ʻaia ʻoku tuʻu hake ʻo angatuʻu kiate au.
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
ʻOku tokolahi ʻakinautolu ʻaia ʻoku pehē ki hoku laumālie, “ʻOku ʻikai ha tokoni kiate ia ʻi he ʻOtua.” (Sila)
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Ka ko koe, ʻE Sihova, ko e fakaū kiate au; ko hoku nāunau, mo e hiki hake ʻa hoku ʻulu.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Naʻaku tangi kia Sihova ʻaki hoku leʻo, pea naʻa ne ongoʻi au mei hono moʻunga māʻoniʻoni. (Sila)
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Ne u tokoto hifo ʻo mohe; pea u ʻā hake; he ko Sihova naʻa ne tokoniʻi au.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
ʻE ʻikai te u manavahē ʻi he ngaahi toko mano ʻoe kakai, ʻaia ʻoku angatuʻu ʻo kāpui au.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Tuʻu hake, ʻE Sihova; fakamoʻui au, ʻE hoku ʻOtua: he kuo ke taaʻi hoku ngaahi fili kotoa pē ʻi honau hui kouʻahe kuo ke fesiʻi ʻae kau nifo ʻoe angakovi.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
ʻOku ʻia Sihova ʻae fakamoʻui: ko hoʻo tāpuaki ʻoku ʻi hoʻo kakai. (Sila)
