< Zsoltárok 3 >
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
En Psalm Davids, då han flydde för sin son Absalom. Ack! Herre, huru månge äro mine fiender! Och så månge sätta sig upp emot mig.
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Månge säga om mina själ: Hon hafver ingen hjelp när Gudi. (Sela)
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Men du, Herre, äst skölden för mig, och den mig till äro sätter, och mitt hufvud upprätter.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Jag ropar till Herran med mine röst, så hörer han mig af sitt helga berg. (Sela)
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Jag ligger och sofver, och vaknar upp; ty Herren uppehåller mig.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Jag fruktar mig intet för mång hundrad tusend, de som lägga sig emot mig allt omkring.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Upp, Herre, och hjelp mig, min Gud; ty du slår alla mina fiendar på kindbenet, och sönderbryter de ogudaktigas tänder.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
När Herranom finner man hjelp; och din välsignelse öfver ditt folk. (Sela)