Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Psalmus David, cum fugeret a facie Absalom filii sui. Domine, quid multiplicati sunt qui tribulant me? Multi insurgunt adversum me;
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
multi dicunt animæ meæ: Non est salus ipsi in Deo ejus.
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Tu autem Domine, susceptor meus es, gloria mea, et exaltans caput meum.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Voce mea ad Dominum clamavi; et exaudivit me de monte sancto suo.
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Ego dormivi, et soporatus sum; et exsurrexi, quia Dominus suscepit me.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Non timebo millia populi circumdantis me. Exsurge, Domine; salvum me fac, Deus meus.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Quoniam tu percussisti omnes adversantes mihi sine causa; dentes peccatorum contrivisti.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Domini est salus; et super populum tuum benedictio tua.
