< Zsoltárok 3 >
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Ra Anumzamoka ha' vahenimo'za ome ra hu'za hara hunantazanki ko! Rama'a vahe'mo'za oti'za hara renantaze!
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Rama'a nagrikura hu'za, Anumzamo'a agura ovazigahie hu'za nehaze.
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Hianagi kagra Ra Anumzamoka maka kaziga hankoni'gna hunka manigaginantenka, ra nagia nenaminka naza hanke'na hara zamagate'neroe.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Hagi Ra Anumzamo'ma nzama hinogu'ma krafage hu'na ke'zatugeno'a, ruotge agona'aretira antahinami'ne.
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Navura mase so'e hute'na onetue, na'ankure Ra Anumzamo'a kegava hunenante.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Hanki rama'a 10tauseni'a ha' vahe'mo'zama maka kazigati'ma eme navazagi kagisazana, nagra korora zamagrikura osugahue.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Ra Anumzamoka, otio! Nagri Anumzamoka nagu'vazio! Ha' vahe'ni'aramina zamerage rupro hunka nezmahenka, kefo avu'ava'ma nehia vahera zamave rutafrinka zamaho.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Vahe'ma agu'vazi zana Ra Anumzamofompi me'ne. Hagi kagri asomu'mo'a, kagri vahepi megahie.