< Zsoltárok 3 >
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.