Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Ein Psalm Davids, als er vor seinem Sohne Absalom floh. Ach, HERR, wie zahlreich sind meine Feinde! Viele stehen wider mich auf;
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
viele sagen von meiner Seele: «Sie hat keine Hilfe bei Gott.» (Pause)
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Aber du, HERR, bist ein Schild um mich, meine Ehre und der mein Haupt emporhebt.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Ich rufe mit meiner Stimme zum HERRN, und er erhört mich von seinem heiligen Berge. (Pause)
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Ich habe mich niedergelegt, bin eingeschlafen und wieder erwacht; denn der HERR stützte mich.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Ich fürchte mich nicht vor Zehntausenden von Kriegsvolk, welche sich ringsum wider mich gelagert haben.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Stehe auf, o HERR, hilf mir, mein Gott! Denn du hast alle meine Feinde auf den Kinnbacken geschlagen, zerbrochen die Zähne der Gottlosen.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Der Sieg ist des HERRN. Dein Segen sei über deinem Volk! (Pause)
