< Zsoltárok 3 >
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Ein Psalm Davids, da er floh vor seinem Sohn Absalom. Ach HERR, wie sind meiner Feinde so viel und setzen sich so viele wider mich!
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Viele sagen von meiner Seele: Sie hat keine Hilfe bei Gott. (Sela)
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Aber du, HERR, bist der Schild für mich und der mich zu Ehren setzt und mein Haupt aufrichtet.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Ich rufe an mit meiner Stimme den HERRN; so erhört er mich von seinem heiligen Berge. (Sela)
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Ich liege und schlafe und erwache; denn der HERR hält mich.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Ich fürchte mich nicht vor viel Tausenden, die sich umher gegen mich legen.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Auf, HERR, hilf mir, mein Gott! denn du schlägst alle meine Feinde auf den Backen und zerschmetterst der Gottlosen Zähne.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Bei dem HERRN findet man Hilfe. Dein Segen komme über dein Volk! (Sela)