Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Daavidin virsi, hänen paetessaan poikaansa Absalomia. Herra, kuinka paljon minulla on vihollisia, paljon niitä, jotka nousevat minua vastaan!
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Monet sanovat minusta: "Ei ole hänellä pelastusta Jumalassa". (Sela)
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Mutta sinä, Herra, olet minun kilpeni, sinä olet minun kunniani, sinä kohotat minun pääni.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Ääneeni minä huudan Herraa, ja hän vastaa minulle pyhältä vuoreltansa. (Sela)
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Minä käyn levolle ja nukun; minä herään, sillä Herra minua tukee.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
En pelkää kymmentuhantista joukkoa, joka asettuu yltympäri minua vastaan.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Nouse, Herra, pelasta minut, minun Jumalani! Sillä sinä lyöt poskelle kaikkia minun vihollisiani, sinä murskaat jumalattomain hampaat.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Herrassa on pelastus; sinun siunauksesi tulkoon sinun kansallesi. (Sela)
