Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Davidin Psalmi, kuin hän pakeni poikaansa Absalomia. Voi Herra! kuinka monta on minulla vihollista, ja niin usiat karkaavat minua vastaan.
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Moni puhuu minun sielustani: ei ole hänellä apua Jumalan tykönä, (Sela)
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Mutta sinä, Herra, olet minun kilpeni, joka minun kunniaan saatat, ja minun pääni kohennat.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Äänelläni minä huudan Herraa; ja hän kuulee minua pyhästä vuorestansa, (Sela)
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Minä makaan ja nukun: minä herään myös; sillä Herra tukee minua.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
En minä pelkää kymmentätuhatta kansoista, jotka minua piirittävät.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Nouse, Herra, ja auta minua, minun Jumalani! sillä sinä lyöt kaikkia minun vihollisiani poskelle: sinä murennat jumalattomain hampaat.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Herran tykönä apu löydetään: sinun kansas päällä on sinun siunaukses, (Sela)
