Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
En Salme af David, da han flygtede for sin Søn Absalom.
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
HERRE, hvor er mine Fjender mange! Mange er de, som rejser sig mod mig,
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
mange, som siger om min Sjæl: »Der er ingen Frelse for ham hos Gud!« (Sela)
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Men, HERRE, du er et Skjold for mig, min Ære og den, der løfter mit Hoved.
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Jeg raaber højlydt til HERREN, han svarer mig fra sit hellige Bjerg. (Sela)
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Jeg lagde mig og sov ind, jeg vaagned, thi HERREN holder mig oppe.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Jeg frygter ikke Titusinder af Folk, som trindt om lejrer sig mod mig.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Rejs dig, HERRE, frels mig, min Gud, thi alle mine Fjender slog du paa Kind, du brød de gudløses Tænder! Hos HERREN er Frelsen; din Velsignelse over dit Folk! (Sela)
