< Zsoltárok 3 >
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
En Psalme af David; der han flyede for Absaloms, sin Søns, Ansigt.
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Herre! hvor ere mine Fjender mange! Mange staa op imod mig.
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Mange sige til min Sjæl: Han har ingen Frelse hos Gud. (Sela)
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Men du, Herre! er et Skjold for mig, min Ære, og den, der opløfter mit Hoved.
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Jeg raaber til Herren med min Røst, og han bønhører mig fra sit hellige Bjerg. (Sela)
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Jeg lagde mig og sov; jeg opvaagnede, thi Herren opholder mig.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Jeg vil ikke frygte for ti Tusinde af Folk, som have lagt sig trindt omkring imod mig.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Staa op, Herre! frels mig, min Gud! thi du har slaget alle mine Fjender paa Kinden; du har sønderbrudt de ugudeliges Tænder. Hos Herren er Frelsen; din Velsignelse være over dit Folk! (Sela)