< Zsoltárok 3 >

1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Psalam. Davidov. Kad je David bježao pred sinom Abšalomom. Jahve, koliko je tlačitelja mojih, koliki se podižu na me!
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Mnogi su što o meni zbore: “Nema mu spasenja u Bogu!”
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Ti si ipak štit moj, Jahve; slavo moja, ti mi glavu podižeš.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Iza sveg glasa Jahvi zavapih, i on me usliša sa svete gore svoje.
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Sad mogu leć' i usnuti, i onda ustat' jer me Jahve drži.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Ne bojim se tisuća ljudi što me opsjedaju dušmanski.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Ustani, o Jahve! Spasi me, o Bože moj! Ti udaraš po obrazu sve neprijatelje moje, opakima zube razbijaš.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
U Jahve je spasenje: na tvom narodu tvoj je blagoslov!

< Zsoltárok 3 >