Zsoltárok 29

1 Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!

Atoloro am’ Iehovà, ry anam-panalolahy, manoloro engeñe naho haozarañe am’Iehovà. Mañengà volonahetse mañeva i tahina’ey, mitalahoa am’ Iehovà ami’ty hafanjakam-piavahañe.

2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.

3 Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

Ambone’ o ranoo ty fiarañanaña’ Iehovà, mangotroke i Andrianañahare rengeñey; ambone’ rano mihenehene t’Iehovà.

4 Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.

Maozatse ty fiarañanaña’ Iehovà; lifotse volonahetse ty fiarañanaña’ Iehovà.

5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.

Mampipozapozake o tezao ty fiarañanaña’ Iehovà, eka mamatsimpatsike o mendorave’ i Lebanoneo t’Iehovà.

6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.

Ampitsamboañe’e hoe tarabao hoe te anan-drimo t’i Lebanone naho i Sirione.

7 Az Úr szava tűzlángokat szór.

Mampiriaria lel’ afo ty fiarañanaña’ Iehovà.

8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.

Ampanginikinihe’ ty fatram-bey ty fiarañanaña’ Iehovà, ampihondrahondrae’ Iehovà ty fatrambei’ i Kadese.

9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!

Mampiterake o dierao ty fiarañanaña’ Iehovà, vaho ampikorendahe’e o alao; le añ’anjomba’e ao, songa miredoñe ty hoe: Engeñe!

10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

Niambesatse ambone’ i fiepoepoañey t’Iehovà. eka miambesatse ho mpanjaka nainai’e t’Iehovà.

11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

Ho tolora’ Iehovà faozarañe ondati’eo; ho tolora’ Iehovà fañanintsiñe ondati’eo.