Zsoltárok 29

1 Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!

Ein Lied, von David. - Ihr Gottessöhne! Bringet für den Herrn herbei, bringt Kostbarkeiten, Schätze für den Herrn!

2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.

Bringt für den Herrn die Schätze, seines Namens würdig! Werft vor den Herrn euch hin mit Schmuck fürs Heiligtuni! -

3 Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

Des Herrn Stimme dröhnet über den Gewässern. Der Gott der Herrlichkeit ließ donnern; der Herr war über mächtigen Gewässern.

4 Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.

Des Herrn Stimme schallt in Kraft; des Herrn Stimme schallt mit Majestät.

5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.

Des Herrn Stimme splittert Zedern. Der Herr zerschmettert Zedern Libanons.

6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.

Er ließ den Libanon gleich einem Kalbe hüpfen, den Sirjon wie ein Büffeljunges.

7 Az Úr szava tűzlángokat szór.

Des Herrn Stimme spaltet Feuerflammen.

8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.

Des Herrn Stimme macht die Wüste beben. Einst ließ der Herr die Wüste Kades zittern.

9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!

Des Herrn Stimme macht, daß Rehe werfen, und daß entblößt die Wälder werden. Mit ihrer ganzen Kraft bestellt er Schätze in sein Heiligtum. -

10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

Und überm Sintflutregen hatte einst der Herr gethront. Der Herr war König schon in alten Zeiten.

11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

Der Herr verleihe Schätze seinem Volk! Mit Frieden segne doch der Herr sein Volk!