Zsoltárok 27
1 Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
Ko e Saame ʻa Tevita. Ko ʻeku maama mo hoku fakamoʻui ʻa Sihova; te u manavahē kia hai? Ko e mālohi ʻo ʻeku moʻui ʻa Sihova; pea te u manavahē kia hai?
2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.
ʻI he haʻu kiate au ʻae kau angahala, ko hoku ngaahi fili mo e kau fakamamahi kiate au, ke kai ʻo ʻosi hoku kakano, naʻa nau tūkia ʻo hinga.
3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
Kapau ʻe fakataha ʻae kautau ke tauʻi au, ʻe ʻikai manavahē hoku loto; neongo ʻae tuʻu mai ʻae tau kiate au, te u falala pe ʻi he meʻa ni.
4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
Ko e meʻa ʻe taha kuo u kole kia Sihova, ʻaia te u kumi ki ai; koeʻuhi ke u nofomaʻu ʻi he fale ʻo Sihova ʻi he ʻaho kotoa pē ʻo ʻeku moʻui, ke mamata ki he lelei ʻo Sihova, mo fehuʻi ʻi hono faletapu.
5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
He te ne fufū au ʻi he ʻaho ʻoe mamahi ʻi hono ʻafioʻanga: te ne fufū au ʻi he potu lilo ʻo hono fale fehikitaki; te ne fokotuʻu au ki he funga maka.
6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
Pea ko eni, ʻe hiki ke māʻolunga hake hoku ʻulu ki hoku ngaahi fili ʻoku takatakai au: ko ia te u ʻohake ʻi hono fale fehikitaki ʻae ngaahi feilaulau ʻae fiefia; te u hiva, ʻio, te u hiva ʻaki ʻae fakafetaʻi kia Sihova.
7 Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
Ke ke ongoʻi, ʻE Sihova, ʻo kau ka tangi ʻaki hoku leʻo: ke ke ʻaloʻofa mai foki kiate au, ʻo talia au.
8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
[ʻI hoʻo folofola pehē], “Mou kumi ki hoku fofonga; naʻe pehē leva ʻe hoku loto kiate koe, Ko ho fofonga, ʻE Sihova, te u kumi.”
9 Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
ʻOua naʻa ke fufū ho fofonga ʻiate au; ʻoua naʻa ke tukuange hoʻo tamaioʻeiki ʻi ho houhau: naʻa ke tokoni au; ʻoua naʻa ke tuku au, pe siʻaki au, ʻE ʻOtua ʻo ʻeku moʻui.
10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
ʻOka liʻaki au ʻe heʻeku tamai mo ʻeku faʻē, ʻe toʻo hake au ʻe Sihova.
11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
ʻAko kiate au ho hala, ʻE Sihova, mo tataki au ʻi he hala ʻilongofua, koeʻuhi ko hoku ngaahi fili.
12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
ʻOua naʻa ke tukuange au ki he loto ʻo hoku ngaahi fili: he kuo tuʻu hake ʻo angatuʻu kiate au ʻae kau fakamoʻoni loi, mo ia ʻoku mānava ʻaki ʻae fai kovi.
13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
Ka ne ʻikai te u tui ke u mamata ki he finangalo ʻofa ʻo Sihova ʻi he fonua ʻoe moʻui, pehē kuo u ilifia.
14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
ʻAmanaki lelei kia Sihova: pea ke lototoʻa, pea te ne fakamālohi ho loto: ʻoku ou pehē, ʻamanaki lelei kia Sihova.
