Zsoltárok 27
1 Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
Ang Salmo ni David. Si Yahweh mao ang akong kahayag ug ang akong kaluwasan; kinsa ba ang akong angay kahadlokan? Si Yahweh mao ang dalangpanan sa akong kinabuhi; kinsa ba ang akong angay kalisangan?
2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.
Sa pagpakigbatok kanako sa mga tawong daotan aron sa pagkaon sa akong unod, natumba ug napukan ang akong mga kalaban ug mga kaaway.
3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
Bisan pa ang kasundalohan mag-alirong batok kanako, dili mahadlok ang akong kasingkasing; bisan pa kung ang gubat motungha batok kanako, bisan pa man niini magpabilin akong magmaisogon.
4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
Usa lamang ka butang ang akong gihangyo kang Yahweh; ug pagapangitaon ko kana: nga makapuyo ako diha sa pinuy-anan ni Yahweh sa tanang mga adlaw sa akong kinabuhi, aron makita ko ang kaanyag ni Yahweh ug makapamalandong sulod sa iyang templo.
5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
Kay sa adlaw sa kasamok pagatagoan niya ako sa iyang pinuy-anan; diha sa tabil sa iyang tolda pagatagoan niya ako. Igatuboy niya ako ibabaw sa taas nga bato!
6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
Unya ang akong ulo ihangad batok sa akong mga kaaway nga nag-alirong kanako, ug magahalad ako ug halad sa kalipay diha sa iyang tolda! Magaawit ako ug magbuhat sa mga awit alang kang Yahweh!
7 Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
Patalinghogi, O Yahweh, ang akong tingog sa paghilak! Kaloy-i ako, ug tubaga ako!
8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
Nagsulti ang akong kasingkasing mahitungod kanimo, “Pangitaa ang iyang panagway!” Gipangita ko ang imong panagway, O Yahweh!
9 Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
Ayaw tagoi ang imong panagway gikan kanako; ayaw isalikway ang imong sulogoon diha sa kasuko! Ikaw ang akong magtatabang; ayaw ako talikdi o pasagdi, O Dios sa akong kaluwasan!
10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
Bisan kung talikdan ako sa akong amahan ug sa akong inahan, dawaton ako ni Yahweh.
11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
Tudloi ako sa imong dalan, O Yahweh! Giyahi ako sa patag nga agianan tungod sa akong mga kaaway.
12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
Ayaw ako itugyan ngadto sa mga tinguha sa akong mga kaaway, kay ang bakak nga mga saksi mibatok na kanako, ug mibuga (sila) sa kabangis.
13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
Unsa man ang mahitabo kanako kung wala ako mituo nga makita ko ang kamaayo ni Yahweh ibabaw sa yuta sa mga buhi?
14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
Maghulat ka alang kang Yahweh; pagmalig-on ug pagmaisogon sa imong kasingkasing! Maghulat alang kang Yahweh!
