Zsoltárok 26

1 Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

Av David. Søm meg til min rett, Herre! for eg hev fare fram i mi uskyld, og til Herren hev eg sett mi lit uruggeleg.

2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

Prøv meg, Herre, og freista meg, ransaka mine nyro og mitt hjarta!

3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

For din nåde er for mine augo, og eg ferdast i di sanning.

4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

Eg sit ikkje saman med falske menner og gjeng ikkje inn hjå fule folk.

5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

Eg hatar samkoma av illmenne, og hjå dei ugudlege sit eg ikkje.

6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

Eg tvær mine hender i uskyld og vil gjerne ferdast um ditt altar, Herre,

7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

til å kveda lydt med lovsongs røyst og fortelja um alle dine under.

8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

Herre, eg elskar di husvist og den stad der din herlegdom bur.

9 Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

Rykk ikkje mi sjæl burt med syndarar eller mitt liv med blodgiruge menner,

10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

som hev skamgjerd i sine hender og si høgre hand full av mutor.

11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

Men eg fer fram i mi uskyld; løys meg ut og ver meg nådig!

12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Min fot stend på slettlende. I samlingarne skal eg lova Herren.